Az EPR paradoxon (a paradoxont Albert Einstein, Boris Podolsky és Nathan Rosen publikálta 1935-ben) számára a problémát az okozza, hogy az összefonódott részecskék állapotmérései egymástól nagy távolságra történhetnek, egymástól térszerűen elválasztva, amely a relativitás elmélet szerint kizárja a közvetlen időszerű ok-oksági összefüggést, ugyanakkor a mérések eredménye mégis összefüggésben marad, és azt mutatja, hogy az egyik mérés eredménye befolyásolja a másik mérés eredményét. Az összefonódott részecskék spinjeinek irányfüggése egyértelműen bizonyítja ezt az összetartozást. A kvantumelmélet korábbi értelmezése szerint a méréskor keletkezik a spinre vonatkozó információ, ami az EPR paradoxon szerint olyan rejtett paraméter létezésére utal, amelyet a kvantumelmélet nem tartalmaz, és emiatt a kvantumelmélet nem teljes. Azonban mindeddig nem találtak lehetőséget ilyen rejtett paraméterre, sőt a Bell egyenlőtlenség szerint nem létezhet olyan valószínűségi változó, amely teljesíthetné a kvantumelmélet összefüggését. Emiatt a relativitás elmélet, és a kvantumelmélet mindeddig nem bizonyult összeegyeztethetőnek.
Én viszont azt látom inkább, hogy a hullámfüggvények összeomlásában kiesik a távolság paraméter, vagyis a távolság nem befolyásolja a mérést. Tehát pontosan ugyanazt az eredményt kapjuk a spinek irányára vonatkozóan akkor is, ha az összefonódott részecskék állapotát közvetlenül a létrejöttük után megmérjük, mint amikor sokkal később, és távolabb végezzük a méréseket. Így hát van rejtett paraméter, és ez a paraméter nem más, mint maga a hullámfüggvény. Ez a hullámfüggvény a részecskék keletkezéskor jött létre, és terjed szét időszerűen vagy fénysebességgel. Így nem igazán lehet meglepődni azon, hogy későbbre halasztva a méréseket ugyanazokat az eredményeket kapjuk. A spinek szögfüggését a hullámfüggvény határozza meg, akárhol is végezzük a mérést. Tehát nem az egyik mérés határozza meg, vagy módosítja a másik mérést, hanem a a részecskék keletkezésétől fogva létező hullámfüggvény, amit azonban csak a méréskor történő összeomlásakor ismerhetünk meg, utólag. A méréssel tehát a mért mennyiségen kívül a hullámfüggvény korábbi állapotára vonatkozóan is információhoz jutunk. Korábban a rejtett paraméter alatt valami klasszikus paramétert értettek, amiről bebizonyosodott, hogy nem lehetséges. Viszont ha a hullámfüggvényt értjük a rejtett paraméter alatt, úgy a kvantumelmélet ismert misztériuma - miszerint sérti a kauzalitás elvét - szertefoszlik, ezzel szemben a hullámfüggvény fizikai realitása kifejezettebbé válik. A rejtett paraméter eme már-már triviális értelmezése (lásd Kolumbusz tojása) egyszerre ad igazat az einsteini ok-okozati elvnek, és a kvantumelmélet bizonyítottan helyes előrejelzéseinek, és arra is választ ad, létezik-e a részecske a mérés előtt.
Bár az értelmezés itt az EPR paradoxon esetére vonatkozik, de általánosságban is ugyanez lehet a helyzet. Bár valamely hullámfüggvényről előzetesen feltehetjük, hogy gömbszimmetrikusan terjed, és így bármely irányban detektálható, de a mérés után utólag levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hullámfüggvény csak a forrás, és a detektálás közötti lehetséges útvonalon létezett, a koherencia távolságnak megfelelő kiterjedésben. Így a hullámfüggvény összeomlása adott esetben (ténylegesen) nem az egész univerzumra terjed ki, hanem csak a hullám koherencia tartományára, miközben a forrásból való kisugárzás irányfüggése továbbra is gömbszimmetrikus, mivel ismeretlen, és megjósolhatatlan. A tükröződéssel kapcsolatos mintapéldáknál figyelembe kell venni, hogy a tükröződés nem egyetlen hullámfüggvény, hanem nagyszámú hullámfüggvény kombinációjának egyszerűsítése. További vizsgálatok szükségesek a hullámfüggvény összeomlásának múltba vetítése szabályainak, távolságának, pontosságának meghatározására a különböző gyakorlati esetekben.
